Zeman Ferenc, az Emlékpont történésze a második magyar hadsereg Don-kanyarban elszenvedett tragédiájának 75. évfordulóján tartott rendhagyó történelemórát.

Magyarország politikáját az 1940-es években meghatározta, hogy a trianoni békediktátummal elszakított országrészek közül a tengelyhatalmak támogatásával megszületett bécsi döntések eredményeként területek térhettek vissza Magyarországhoz – mondta el Dr. Zeman Ferenc, a hódmezővásárhelyi Emlékpont történésze a második magyar hadsereg Don-kanyarban elszenvedett tragédiájára emlékezve, a közgyűjteményben megtartott rendhagyó történelemóráján.

Forrás: Emlékpont Múzeum/Arany-Tóth Attila

A Bethlen Gábor Református Gimnázium és a Németh László Gimnázium, Általános Iskola diákjai előtt a történész szólt arról, hogy 1942-ben a német hadsereg a Szovjetunió területén végrehajtott offenzívája során váratlan ellentámadással szembesült, ezért magyar szövetségesétől támogatást követelt. A tartalékosok behívását és rövid kiképzését követően felállt második magyar hadsereg 207 ezer katonája Jány Gusztáv vezérezredes vezetésével indult a frontra.

A katonákat a Magyarországon akkor elérhető legmagasabb minőségű eszközökkel szerelték fel és a magyar hadvezetés bírta a németek ígéretét a még magasabb szintű eszközök és ellátmány biztosítására, azonban a németek a korszerű haditechnikát Sztálingrád felé irányították. A második magyar hadsereg katonáit vonattal a Dontól mintegy száz kilométerre lévő Kurszkig szállították, ahonnan gyalogosan kellett a területet megközelíteniük a nyári forróságban.

A németek ígéretükkel szemben leharcolt állapotú, használt fegyvereket biztosítottak a magyar katonáknak, akik mindjárt az első bevetésükön, Tyim városának elfoglalásakor tízszázalékos veszteséget szenvedtek.

A Tisza nagyságú, csendesnek ismert Don folyó partján kétszáz kilométeres szakasz védtek a magyar egységek, s a hirtelen beköszöntött télben befagyott folyón már nemcsak a hidakon nyílt lehetősége átkelni a szovjet csapatoknak. Az 1943. január 12-én délelőtt indult támadás idején kevés magyar katona tartózkodott a harcállásokban, s a Vörös Hadsereg páncélosokkal megerősített egységei hatalmas pusztítást okozva törhettek előre.

Forrás: Emlékpont Múzeum/Arany-Tóth Attila

A következő napokban tovább folyt az offenzíva, amely során a magyar repülős egységet bekerítettek, akik gépeiket felgyújtva tudtak kitörni a támadók gyűrűjéből.

A menekülő magyar katonákat a német egységek nem engedték a falvakba, utóvédnek használták őket, akik a mínusz harminc fokos hidegben igyekeztek visszavonulni. A harcok során ötvenezren vesztették életüket, további ötvenezren megsebesültek, 28 ezren pedig fogságba estek. Zeman Ferenc hozzátette: a Don-kanyarból mintegy 250 hódmezővásárhelyi honvéd és munkaszolgálatos soha nem tért vissza.

(Információk és borítókép: Emlékpont Múzeum/Arany-Tóth Attila)