Nagyinterjút adott a Magyar Időknek a kancelláriaminiszter, melynek több érdekes fejezete is van. Az egyik éppen a jövő évi választásokról és személyes céljairól szól.

Ma jelent meg nagyinterjú a Magyar Időkben a csongrádi 4-es körzet képviselőjével, Lázár János kancelláriaminiszterrel.

M.I.:  – Ön a hódmezővásárhelyi választókerületben indul 2018-ban. Kemény ellenfél lesz a Jobbik támogatására is számító Rója István?

  1. J.: – Minden versenyt komolyan kell venni, akkor is, ha nem egészen ugyanolyan játékszabályok szerint mérjük össze a képességeinket és a tudásunkat. Az ellenfeleim nem egy program mellett, hanem személyek – például az én személyem – ellen gyűjtik a támogatókat. Közszereplő vagyok, ezt tűrnöm kell, és tűröm is. Azt azonban tudom, és a választókerületem polgárainak is elmondom majd a kampány hónapjaiban, hogy protestszavazatokkal bontani talán lehet, de építeni biztosan nem. Helyben nem elég nemeket mondani, tudni kell igeneket is. Épp azért szeretem a választókerületi, települési szintjét a politikának, mert ott nincs helye a politikai lózungoknak. A visszacsatolás azonnali, a politikai képviselet hatékonysága a hétköznapokon lemérhető, kézzelfogható.

Megépült-e az út, az iskola, az egészségház, a műfüves focipálya vagy nem? Ez a lényeg, a többi csak politikai kommunikáció.

Számomra az is messze esik a hétköznapok valóságától, hogy most egy olyan iskolaigazgató áll ellenem pártpolitikusnak, aki eddig másokat vádolt azzal, hogy a politikát beviszik az iskolába.

Most azonban az MSZP színeiben készül indulni, és várja a Jobbik támogatását is. Ezzel tulajdonképpen Makóra és a térségbe hozza a budapesti konfliktusokat, pedig az országgyűlési képviselő dolga épp az ellenkezője lenne: az, hogy a helyi ügyeket vigye Budapestre, a parlamentbe és a kormány elé. Ha ismét bizalmat kapok a választópolgároktól, a jövőben minden energiámat a választókerületem érdekérvényesítésének kívánom szentelni. Erről hosszabban beszélgettem Orbán Viktor miniszterelnök úrral is. Úgy érzem, kormánytagként elvégeztem a rám bízott feladatokat, és tiszta lelkiismerettel adhatnám át a miniszteri széket az utódomnak.

A tapasztalataimat, tudásomat pedig kamatoztatnám a helyiek embereként az országos politikában. Ha volt olyan tudás és tapasztalat, amelynek a leginkább hasznát vettem kormánytagként, az a polgármesterként, országgyűlési képviselőként megszerzett tapasztalatom volt.

„Terepen” kell dolgoznia annak, aki egyszer egy egész országot akar politikusként, például miniszterként szolgálni. Tanultam erről az elmúlt években annyit, hogy tudjam, mennyi tanulnivalóm maradt még.

A választókerületemre való összpontosítással tehát nem kiszállni akarok a nagypolitikából, hanem továbbképezni magamat benne.

az interjú többi része ITT olvasható

Fotó: Éberling András