Nyilvános beszélgetést tartottak a Horthy-kultuszról az Emlékpontban.

Horthy Miklós kormányzó társadalmi, politikai megítéléséről, az egymással nem ritkán szöges ellentétben álló különböző nézetekről,  a különböző történelemi korszakok során folyamatosan változó Horthy-képről folytatott nyilvános beszélgetést Miklós Péter, az Emlékpont Múzeum igazgatója és Turbucz Dávid, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa, a téma egyik avatott szakértője a hódmezővásárhelyi közgyűjtemény földszínti kiállítótermében.

A találkozó aprpóját az akadémikus közelmúltban megjelent A Horthy-kultusz 1919–1944 című könyve adta.

A történész Horthy politikai pályája kezdeteiről szólva elmondta, Ferenc József egykori tengerésztisztje ötvenéves koráig nem is élt életvitelszerűen Magyarországon, a monarchia más részein futotta be katonai karrierjét; itthon a világháború után, majd a Tanácsköztársaság viharos hónapjaiban vált igazán ismerté. A nagy Horthy-kultusz is ekkor tájt kezdett épülni.

Turbucz szerint Horthy a nyilvánosság előtt tett nyilatkozatai alapján úgy tűnhet, nem várta el, hogy példaképéhez, Ferenc Józsefhez hasonló pompával ünnepeljék, a dokumentumok ugynanakkor igazolják, ismerte és támogatta a tiszteletére megtartott születésnapi és névnapi ünnepségek lebonyolítási rendjét.

Forrás: Emlékpont Múzeum/Arany-Tóth Attila

A bécsi döntéseket követően az egykor elcsatolt és általuk visszatért területekre történő bevonulásainak koreográfiája is változott az idők során. 1938-ban még ünnepélyes keretek között vonult be fehér lován a felvidéki városokba, azonban a Kárpátalját – ahol akkor már háborús cselekmények zajlottak – minden különösebb ünneplés nélkül kereste föl, míg a Délvidék visszatértekor, 1940-ben csak az impériumváltás után két hónappal, a Szent István-napi ünnepek idején kereste fel a vajdasági városokat – tette hozzá a kutató.

Szavai szerint Horthy politikai ellenfelei szinte a kezdetek óta a diktátort látták benne: a Népszava már 1929-ben a fasisztaként jellemezte. Ez a jelző 1945 után az imperialista váddal is kiegészült.

1948 után a negatív Horthy-kép kötelezővé vált a történész szakma képviselői között – ezt az 1950-es években ajánlatos volt komolyan is venni –, amely csak a kádári konszolidáció idején, a kisebb példányszámú kiadványokban válhatott árnyaltabb értékeléssé – mondta a történész.

1993-ban Horthy újratemetése idején mindkét nézet hangjai erősen szóltak a magyar társadalomban, amelyet egészen 2007-ig csend követett; akkor a Jobbik, mint politikai párt igyekezett megláttatni benne a rendpárti vezért, a saját politikai elképzeléseinek megtestesítőjét.

A radikálisok nyilatkozatai feltámasztották a kritikus baloldali hangokat is; azóta is jórészt ezek az álláspontok tartják magukat a közbeszédben

Turbucz Dávid hangsúlyozta: a Horthyval kapcsolatos meglátások nagyon eltérőek: vannak, akik Horthy újraszületésében reménykednek a haza sorsának jobbra fordulása érdekében, míg mások a fasiszta hazaárulót látják benne.