Az élet egyik nagy problémájáról, egy elkallódott zokni lelkivilágáról elmélkedik a vásárhelyi Arany István egyik új verse.

Az Aranypercek blog írójának legújabb szösszenete, nagyon friss, éppen ma született, már közzé is tesszük.

Mosógép mögötti zokni

 

Nem lennék mosógép mögötti zokni

Ott a sötétben nem lehet mást csak sírni

Egyedül ott vagy bent a sötétben

leesve a földre nem hiányzol senkinek sem

 

Nincs remény, hogy rád találjanak

Hisz’ mosáskor páratlan zokni mindig akad

talán takarításkor fedeznek fel újra

de addig meg is bolondulhatsz szegény kis pára

 

Ha szerencséd van járhatsz úgy,

hogy egyből megtalál a gazdi

a kiszabadításodért mindent meg fog tenni.

Ma megláttam én is az egyedül lévő zoknimat

nyugodj meg kis zokni, visszaadom a szabadságodat 🙂

 

Ha többet is olvasna, ide kattintson: