Egy szerencsétlenül járt lakásban jártunk, az ott lakók intelmeit mindenkinek érdemes megfogadni.

Meghívást kaptam egy családhoz a Hódtó 8. szám alá. Méghozzá a szerencsétlenül járt 7. emeleti lakás alatti lakásba. Minden víz hozzájuk folyt le elsőként. A lakás teljesen tönkrement, lakhatatlanná vált. A lakásba lépve borzalmas látvány fogadott. A nagyszobai mennyezetről táblában válik el a festék. Minden szoba falán felhólyagosodott a tapéta. Berendezési tárgyaik, bútoraik a mai napig vizesek. A székek lábain látható, hogy legalább négy centi vastagon állt náluk az oltás során keletkezett víz. Mindenütt és mindenen korom. A takarításhoz hozzá sem láthatnak, mert a biztosító mindenről tételesen fényképet követel, de még azután sem, ha a kérésnek eleget tettek. Így, ami eddig még nem ment tönkre az ezután fog a párás, vizes lakásban. A fűtés megy, de a folyamatos szellőztetés miatt hűvös van.. Kabátban ülünk a konyhában, úgy beszélgetünk. Az áramot még szombaton kikapcsolták így azzal sem tudnak fűteni. A tulajdonosok két pici gyerekkel, egy három éves és egy egy hónapos kislánnyal laknak itt. Horváth György és Horváthné Bolvári Edit elsősorban segíteni szeretnének, tanácsot adni. Mindenki vizsgáltassa át az otthoni hálózatát, ők megtették. György villamosmérnök, ő a beköltözésük után rengeteg hibát észlelt, amiket kijavított, de még egy fi-relét (áramvédő kapcsoló, életvédelmi relé) is felszerelt, hogy soha ne történjen baj.

Történetük január 6-án szombat hajnalban háromnegyed négykor kezdődik, amikor az egy hónapos pici babájuk felébredt. Anyukája kiment a konyhába melegíteni az anyatejet és akkor furcsa szagot érzett. Félálomban arra gondolt, hogy valaki biztosan leégethetett valamit, de ahogy kezdett felébredni tudatosult, hogy ennek fele se tréfa. Kirohant a bejárati ajtóhoz és amit ott látott igazolta gyanúját. A lépcsőházban már gomolygott a füst. Azonnal felébresztette családját. Férje azonnal felrohant a kis házi poroltóval a hetedik emeletre, de ott már gyakorlatilag semmit sem lehetett látni a füst miatt. A hetedik emeleti lakó, Irénke néni, már kint állt az ajtóban ő mondta el Gyurinak, hogy a szekrény mögötti konnektor gyulladt meg és az okozta a tüzet. Látta, hogy már olyan nagy a tűz, hogy a lakásban tartózkodó beteg bácsinak már nem tud segíteni. Visszarohant a családjához a hatodik emeletre, ahol meleg ruhát vettek magukhoz a picinek a tápszert és rohantak le az utcára. Abban a pillanatban, ahogy kiléptek a házból robbant be az emeleten a tűz. Hullott a törmelék le az utcára. A gyerekek sírtak a nagyobbik lányuk sokkot kapott. Volt ott egy tizedik emeleti lakó, aki felajánlotta nekik, hogy a gyerekek szálljanak be az autójukba. A nagymama később értük jött, nála húzták meg magukat a gyerekek a mai napig ott vannak.

A tűz eloltása után Gyuri vissza ment a lakásba, össze szedte a legszükségesebb dolgokat és ő is követte feleségét. Szinte mindenük odalett, mindenük tönkrement. A biztosító sem könnyíti meg a dolgukat, folyamatosan az elutasítást kapják az ígérgetést. Mentenék, ami még menthető, de semmit sem mozdíthatnak el. Ha pénzt szeretnének látni az utolsó szegről fotót kell készíteniük. A húsokat már ki kellett dobni a hűtőből, mert áram híján a hűtő sem üzemel.


Az egyetlen pozitív szereplő a történetben a hódmezővásárhelyi önkormányzat, amely azonnali anyagi segítséget nyújtott a családnak és további támogatásáról biztosította őket, legyen bármilyen kérésük, segíteni fognak.

Végül az üzenetük a következő. Mindenki vizsgáltassa át lakásának az elektromos hálózatát, szerezzenek be porral oltót és szereltessenek fel fi-relét. Ezekkel a dolgokkal nagyon sok élet megmenthető.

Somogyi József

Somogyi József