Az ember sokszor nem is gondolná, mi minden rejtőzhet egy szigorú fehér házhomlokzat mögött.

Aki egyszer is járt Ambrus Sándor vásárhelyi fazekasmesternél a Belvárosi Fazekasházban, az nem csak a műhelyre emlékszik, biztosra veszem, hogy a gyönyörű udvart sem felejti el egyhamar. A magnólia virágzásáról ugyan lekéstünk, de látnivalóban így sem volt hiány.

A mosolygós arcú házigazdával alig tudtunk szót váltani, mivel a kora délutáni órában a látogató csoportok egymásnak adták a kilincset. A fővárosból érkezett vendégek alig búcsúztak el, ismét megszólalt a csengő, és egy eperjesi nyugdíjas klub tagjai léptek be a kapun, akiknek első szava az volt: Csodálatos!

A több mint 100 éves ház udvarán virágok, cserjék, fák és rengeteg kerámia fogadja a betérőt. A falakon tálak, butykosok, gyertyatartók, kancsók és egyéb használati tárgyak sorakoznak, melyek Ambrus Sándor keze munkáját dícsérik, akár csak a virágok szépségét még inkább kiemelő kaspók, sőt, még a kút és a fára akasztott madáretetők is kerámiából készültek.

Ambrus SándorForrás: Vásárhely24/Kokovai Péter

Apropó madarak, a rigók, cinkék, vörösbegyek gyakori látogatói a kertnek, ahol a fűben kövér giliszták, a kút tetején madárfürdő, télen pedig a madáretetőben várja őket eleség. A mester elárulta, a rigók szeretik kisajátítani az udvart, kegyetlenül elzavarva a verebeket és a galambokat.

A kertben a téli hónapokat leszámítva szinte állandóan virágzik valami. Most éppen a tulipánokon és a lila akácon a sor, de a kaktuszok virág nélkül is szépek. A növényeket általában Sándor locsolja, a lehullott szirmokat pedig felesége szedi össze. Beszélnek is a virágokhoz, mert állítólag ettől lesznek igazán szépek. Na meg az odafigyeléstől. Mert ha lankad a figyelem, jön a csigainvázió, a rózsákat lepik el a tetvek vagy a platánt támadják meg a molyok. A gyepet tavaly marhatrágyával próbálták feldobni, amitől tele lett gombával, idén viszont a műtrágyának köszönhetően nagyon szép lett a fű.

Ambrus Sándor kertjeForrás: Vásárhely24/Kokovai Péter

Az udvar látképéhez nagyban hozzájárul a borostyántól zöldellő pincelejáró és a napsütötte tornác, amely az Őszi Hetek alkalmából rendezett kiállítás megnyitóján ideális hely a közös borozgatásra, pogácsázásra és beszélgetésre, de persze az év többi részében sem megvetendő hely.